Hihetetlen, vérlázító és egyben ijesztő az a tájékoztató, amelyben arról ír az iskola, hogy a környék egyik sulijából megpróbáltak elrabolni egy kisfiút.

Hogy mi van??? - kérdezem hangosan magamtól, miközben tök egyedül ülök a konyhában.

Akik Magyarországról olvasnak - nagy sóhaj, relax és megnyugvás, hiszen a történet a magyarok által csak London Rózsadombjának nevezett Surbiton-ban történt. Igen, igen. Ez nem olyan, mint otthon a nyócker leszakadt része, hanem elit magániskolás kerület, posh szülőkkel.

A meglepő az, hogy az elmúlt néhány napban felmerült bennem, hogy mindig látnom kell a gyerkőcöket mi van, ha ellopják őket? Érted? Nem az, hogy mi van, ha elesik, beveri, beüti, eltöri? Hanem mi van, ha ellopják? Ilyenkor csak lazán leállítottam magam: "Ne képzelődj kislány! Nem Mel Gibson felesége vagy a Váltságdíj című filmben, hanem csak egy baby sitter, akik két angol gyerkőcre figyel, nem kell ennyire komolyan venni magad!" És de, ennyire komolyan kell venni mindent. Sem a környék, sem az emberek habitusa nem indokolná, hogy ilyentől kelljen tartani...vagy mégis? Az itteni gyerekek szüleinek nem csak dupla (tripla) beállású garázsa, hanem hajó parkolója is van. Ja, h a j ó p a r k o l ó vagy mi... A ház egyik felén beállnak a verdákkal a ház másik oldalán meg figyel a Temzén a (sokszor luxus) hajó. Szóval, mégis csak a Váltságdíj a tét. Mert miért másért rabolnának itt el egy kisgyereket?

tanulandó:

kidnapping: emberrablás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.